Párizs és Franciaország története

Párizst a rómaiak alapították az egykori Parisis gall törzs Lutetia nevű települése helyén amely a Szajna szigetén, az Ile de la Citén állt.Mai nevén az V. századtól említik a források. Kedvező földrajzi fekvése és jó védhetősége miatt már a IX. század végén Franciaország fővárosa lett.
A középkorban inkább kulturális és közigazgatási jelentősége volt, valódi központtá csak a francia forradalom és főként I. Napóleon tette. Ettől kezdve Párizs egész Franciaország sorsában meghatározó szerephez jutott. Itt folyt le az 1830-as és az 1848-as forradalom, 1871-ben itt jött létre a kommün. A második világháború alatt a Német csapatok harc nélkül elfoglalták, uralmuk alól 1944 augusztusában a felkelő nép szabadította fel.

Párizs a középkorban

Őskori leletek a Lascaux barlangban

 Az emberi letelepedés nyomai Franciaország területén a kőkorszakból származnak. Európában sehol sem annyira gyakoriak a történelem előtti leletek, mint éppen francia földön. Különösen két terület, a Garonne-nagymedence és Bretagne gazdag paleolit-leletekben.

Időszámításunk előtt 3000 és 1000 között kelták vándoroltak az országba, akiket i. e. 500 körül, mint gallokat emlegettek. A Garonne-tól D-re a bevándorló kelták az őslakos ibérekkel keveredtek.
Július Caesar hódítása nyomán (i. e. 51) az ország Gallia néven római provinciává vált, a gyors romanizálódási folyamat következtében a kelta nyelv és kultúra szinte nyomtalanul eltűnt. (Viszont a galloktól örökölték a franciák a „gall kakas"-t, számos földrajzi elnevezést és a sziporkázó gall szellemet.) A Bretagne Ny-i részén ma is beszélt breton (kelta) nyelv nem ősi reliktum, hanem a Brit-szigetekről történt visszavándorlás (i. sz. 500 körül) eredménye. A sajátos nyelvű baszkok szintén kb. i. sz. 600 körül telepedtek le a Garonne-medence délnyugati részén.

A mindenki által ismert két gall - Asterix és Obelix

Időszámításunk előtt 154 és i. sz. 486 között Galliában a latin nyelv és kultúra vált uralkodóvá. A rómaiak fennhatóságáról számos műemlék (Nimes, Arles) tanúskodik. A népvándorlás során frankok foglalták el az országot, és a VI. század elejére kialakult a frank birodalom. Később nyugati gótok, burgundi törzsek, végül pedig a normannok (i. sz. 911) telepedtek le az országban. A kelet felől támadó hunokat és a délről rohamozó mórokat azonban visszaverték (i. sz. 732).

A Meroving-dinasztia uralkodása idején (440-752) kialakult frank birodalom a Karolingok alatt (600-843) Európa legerősebb államává fejlődött. A birodalom Kis Pipin és fia, Nagy Károly idején élte fénykorát. Utódai három részre osztották az országot (Verdun, 843). A tulajdonképpeni Franciaország történetét ettől a dátumtól szokás számítani. A „Francé" megjelölés kezdetben csupán a Loire és a Rajna közötti országrészre szorítkozott. A XI. században az írásbeliség bevezetése a frankok által erősen befolyásolt Északot (Langue d'oil) szembeállítja a kelta-római rokonságú Déllel (Langue d'oc). Az Angliával viselt háborúk súlyos anyagi erőfeszítései ellenére a XII-XIV. században a királyság megerősödik. A keresztes hadjáratok többségét (XI. sz. vége-XIII. sz. vége) franciák szervezik, és általában a vezetés is az övék. A háborúktól mentes időszakokban erőteljes a gazdasági élet fejődése. Nő a városok jóléte, virágzik az ipar és a kereskedelem (az első selyemszövő manufaktúrát 1467-ben állították üzembe Lyonban). 

Jeanne d'Arc



Népi felszabadító mozgalom (Jeanne d'Arc) az angolokat is kiűzi az országból (1453). A XVI. sz. végére a 30 évig tartó vallási villongások is elcsitulnak (1598 nantes-i ediktum), bár a protestánsok (hugenották) üldözése véglegesen csak 1705-ben szűnik meg. A vallási üldözések elől több százezer protestáns menekül külföldre.
A XVII. sz. Franciaország nagyságának százada. Richelieu megszünteti ugyan a hugenották önkormányzatát, de támogatja az ipar és kereskedelem növekedését, manufaktúrák, kereskedelmi társaságok létrehozását, a védővámok bevezetését, gyarmatok szerzését. A század végén XIV. Lajos (a „Napkirály") politikai, gazdasági és kulturális nagyhatalommá fejleszti az országot.

A XVIII. században a hűbéri abszolutizmus gyors hanyatlásnak indul. A feltörekvő polgárság nézetei a felvilágosodás eszméiben jutnak kifejeződésre; innét pedig mát egyenes az út a nagy francia forradalomhoz (1789). A század végén Napóleon ragadja magához a hatalmat, és a szabadság eszméinek terjesztése ürügyén háborúkba sodródik a szomszédos államokkal. Angliát kontinentális blokáddal, Oroszországot fegyveres harcban szeretné megtörni. Európahódító kísérlete azonban kudarcot vall (Waterloo, 1815).

Waterloo

 A restauráció időszakában a burzsoázia két forradalmat (1830, 1848) is szervez korábban kivívott jogainak elismertetéséért. A második császárság (1852-1870) a több kontinensre terpeszkedő gyarmatbirodalom kiépítésének időszaka. Az egyre mohóbb Poroszországtól azonban vereséget szenved (1870), elveszti Elzászt és Lotaringiát. A németek által körülzárt Párizsban az ipari munkásság saját kezébe vette a hatalmat. (Párizsi Kommün 1871).  A XIX. sz. végén az ipar fejlődése lelassult. Növekedése nem tartott lépést a többi nagy ország iparának növekedésével.

Franciaország története természeti adottságaihoz hasonlóan Európa népei történetének miniatűr változata. Történelmében voltak időszakok, amikor a legsötétebb abszolutizmus volt az úr, de a szabadság zászlait is itt hordozták legfennebb. Francia földről indult el  a szabadság eszméinek terjesztése ürügyén világhódító terveinek megvalósítására Napóleon. A párizsi kommün (1871) első kísérlet a proletárdiktatúra megvalósítására. Emellett egészen az 50-es évek végéig Franciaország volt a világ második gyarmattartó nagyhatalma.